Észrevetted már az orgyilkost, aki téged is figyel?
A kérdés első olvasatra nevetségesnek tűnhet, pedig valóban létezik egy mesterlövész, aki mindenkit célkeresztjébe vesz. Néha hibákat vét, és olyan feltűnően viselkedik, hogy könnyen le is bukhatna. De mi inkább nem veszünk róla tudomást. Ki ő? Hitman? Leon, a profi?
A jó bérgyilkos ismérve, hogy nem ismerhető fel. Mérget készít, aztán italunkba keveri anélkül, hogy nyomot hagyna maga után. Távcsővel figyel a szemközti háztetőről, úgy kúszik a szellőzőrendszereken, hogy észre sem veszi senki, és hangtompítót használ a piszkos munkához. Mindvégig észrevétlen marad, gyors és halálos. De van egy orgyilkos, akiről nem készült sem képregény, sem film, mégis ezreket gyilkol évről évre. Máris kitalálhatod kiről beszélünk.
Kezdetben ő is teljesen hétköznapinak tűnik. De minél közelebb jön hozzánk, annál gyakrabban észlelünk fejfájást, immunrendszerünk legyengül, kisebb hasi panaszainkhoz rossz kedv és magas vérnyomás is társul. Eszünkbe sem jut, hogy egy gyilkos kezdte meg áldatlan tevékenységét, rossz közérzetünket betudjuk az időjárásnak, frontra panaszkodunk és nyúlunk az egyre erősebb fájdalomcsillapítók után. Hozzá is szoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy ezzel együtt kell élnünk.
Aztán egy napon, a legváratlanabb helyzetben bekövetkezik valami, amiről mindig azt hittük, hogy velünk sosem történhet meg:
- Gyomrom olyan, akár a kő. Az orvosok szerint valami a vércukorszintemmel sincs rendben.
- Folyamatos szédülés, kínzó migrénes rohamok gyötörnek.
- Egy megfázás egészen tüdőgyulladásig fokozódik.
- Szívinfarktussal vagy agyvérzéssel kórházba szállítanak.
- Rákot diagnosztizálnak nálam.
A kórházban az orvosok szövődményeket látnak. Én pedig számtalan kérdést teszek fel hozzájuk: Mi történt? Hogyan fordulhatott ez elő? Hol rejtőzködött ez a gyilkos eddig?
Talán mostanra már mindenki kitalálta, hogy a delikvens fedőneve nem más, mint a: STRESSZ.
A gyilkos nincs egyedül
Ha tüzetesebben elkezdünk vizsgálódni, rá kell jönnünk, hogy a baj nem jár egyedül. Sőt, kezdetben a stressz kifejezetten hasznunkra lehet. Azokban a helyzetekben, amelyekre nem vagyunk felkészülve, hanem váratlanul érnek minket, megemelkedik a vérnyomásunk, megfeszülnek az izmaink, és koncentráltabb lesz a figyelmünk is. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy sikeresen vegyük a nem rutinszerű akadályt. Ám, ha a stressz megmarad, a jeleket pedig figyelmen kívül hagyjuk, úgy könnyen elbánhat velünk. Pontosabban mi magunk válunk tettestárssá azzal, hogy negligáló viselkedésünkkel meghúzzuk a ravaszt.
Halálba kerget?
Az elmúlt évben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megvizsgálta, hogy az amerikai felnőttek körében milyen rendellenes viselkedéseket okoz a stressz. Megállapításuk szerint a leggyakoribb a düh, az ingerlékenység, az idegesség, az érdeklődés hiánya és a fáradtság.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nyilvántartásában elérhető adatsorok szerint az elmúlt 25 évben a vezető halálokok között első helyen szerepelnek a rosszindulatú daganatok, és 1990 óta közel duplájára nőtt az ischaemiás szívbetegségben életüket vesztők száma is, ami számszerűsítve ma már körülbelül 26.000 embert jelent, korábban pedig megközelítőleg 14.000 áldozatról beszélhettünk. A sport hiánya, az elhízás, a magas vérnyomás és egyértelműen a stressz is közrejátszhat ezekben. A stressz hasonlóképpen asszisztál a kardiovaszkuláris megbetegedésekhez, a magas vérnyomáshoz, és az asztmához is – a lelki problémákról nem is beszélve.
Fegyverezd le! – Az első lépés a leleplezés
A reánk leselkedő orgyilkosunkat először is le kell lepleznünk. Ismerjük fel a stresszt! Figyeljük magunkat, hogy észlelünk-e bármilyen diszkomfort érzést, és ha igen, mikor. Vannak-e testi tüneteink? A beállt hát, a rendszeres fejfájások, a fájdalmak a lábban, deréktájékon, gyomorban mind mind a stressz előjelei lehetnek. Ilyenek még az izzadás, a szédülés, a hányinger, a hasmenés vagy a szorulás, a mellkasunkra ereszkedő nyomás, és a megugró pulzus szám is.
A kulcsszó: Stressz-szint-csökkentés
A stressz-szint-csökkentés általánosságban mozgással és relaxációval érhető el. Ugyanúgy, ahogy könnyen az egekbe tudjuk tornázni, kis munkával képesek vagyunk csökkenteni is. A mozgás és a lazítás egymás kiegészítői: mozgás után könnyű lazítani, pihenés után pedig feltöltődve lehet mozogni.
Találjuk meg azt a testmozgási formát, amely a leginkább összeegyeztethető adottságainkkal és képességeinkkel. Olyan sportot válasszunk, amiben örömünket leljük. Ami pedig a kikapcsolódást illeti: hasznos lehet a relaxáció, ezen belül is az autogén tréning, a jóga, a meditáció.
Intézd el! Számolj le vele!
Határozzuk meg a stressz forrását, figyeljük meg mikor jelentkeznek nálunk rendszeresen a tünetek. Vizsgaalkalmakkor? Munkahelyi értekezleteken, ahol jelen van a főnök is? Az otthoni veszekedésekkor szinte minden reggel? Derítsük ki, hogy miért reagálunk nehezebben ezekre az élethelyzetekre, és ha embert próbálónak is tűnik orvoslásuk, igyekezzünk tenni valamit azért, hogy megoldódjon. Egy munkahelyváltás lebonyolítása, vagy egy konfliktus felvállalása bizonyára senkinek sem lesz a legkellemesebb emlék, de mérlegelnünk kell lehetőségeinket és a következményeket. Ha pedig észrevesszük az ismétlődő helyzeteket, amik stresszt váltanak ki belőlünk, akkor felkészülhetünk ezek “fogadására”. Önismeretünk ilyenkor sokat segít abban, hogy felvértezzük magunkat és szembeszálljunk a helyzettel.
Légy önmagad megmentője, és ne engedd, hogy a legmegáltalkodottabb orgyilkos végül végezzen veled!
